:))

2024. szeptember 3.
Kedves naplóm!
Ma az új srác mellé ültettek angolon. Kiderült, hogy a neve Ricsi, és az is, hogy béna angolból. Egész aranyosnak tűnt a rossz kiejtését leszámítva. Amikor kimondta, hogy: "hí Marríja", még a tanár is könnyezni kezdett a nevetéstől. Ő pedig szégyellte magát, amitől elpirult. Igen, egész aranyos volt. Tesin beégtem, mert távolugrás volt, de én három az eggybent akartam, de csak 2in1 lett belőle. El is magyarázom: távolugrás, le gátülésbe, és kinyomni a hidat. Hát nekem csak a gátülésig sikeredett eljutnom, mert annyira nevettem a többiekkel, hogy amikor megpróbáltam, visszaestem a parkettára. Jó is volt.☺ Szeretem, ha nevetnek rajtam, de csak akkor, ha én azt direkt úgy akarom, hogy nevessenek. Mondjuk, ha elalszom a hajam, akkor kinevetnek, az már nem esik jól.

2024. szeptember 4.
Kedves naplóm!
Ma nem mentem suliba. Lilussal átmentünk plázázni. Tudom, ez nem olyan dolog, mint amiket szeretek, de ne érts félre, csak nevetni akartunk a cicapicsákon, akik nyálaztak valami magazinban szereplő "álompasiért" meg veszekedtek az utolsó Louis Vuitton /vagy mi a rák/ táskáért. Oh, a netcelebek találkozóját sem hagyhatom ki a felsorolásból. Rajtuk nevettünk a legjobban. Ott álltak a pláza közebén, kétségbeesetten várták, hogy valaki odamenjen velük fényképezkedni xD.
Lilu: Oh, Istenem! Te vagy az a srác ask.fm-ről? *lö visszataszítóan nyávogós, picsás hang. De a srácon látszott, hogy büszke magáraxD*
srác /fogalmam sincs, ki volt/: de! *önelégült fej*
Lilu: kaphatok egy aláírást? *nevet tovább*
srác: tényleg? *meglepetten, mosolyogva*
Lilu: nem! *lö normális hang, és elrohan*
Szép nap. Valahogy igazolnom kell majd, de megoldom.


2024. szeptember 5.
Az osztályfőnököm próbált leoltani azzal, hogy be kéne fejeznem ezeket az egynapos lógásokat. Leszólta a nadrágomat is, csak mert szakadt. Mert ez "nem megfelelő megjelenés az iskolában". Haha... de a r*bancokat nem szólják meg. Szép társadalom.
Lényegében tök jó volt, Ricsi egész nap egyedül volt, amiért sajnáltam is. Odamentem hozzá utolsó óra után és megkérdeztem, hogy jön-e velem ebédelni /csak kedves akartam lenni, nem bevágódni, vagy ilyesmi/, de nemet mondott, é elmagyarázta, hogy nem akarja, hogy bajom legyen belőle, mert látja, hogyan néznek utána a lányok a suliból. Ezt nem egoizmusból mondta, hanem tisztában van vele és kész. Ezzel nem megvédem, csak na.... jobb tisztázni.


2024. szeptember 6.
Szombat!! Oh how much i waited for you!
Ismét Lilussal voltam a belvárosban. Csak őt felvette egy haverja, engem meg otthagyott. Mégis féltem, mert elég zűrös társaságnak tűntek a kocsiban ülők. De mindegy. Lilu nagylány, tud vigyázni magára.
Végül is buszoznom kellett. Egyedül. A sötétben. Csak nyolckor jött busz. A buszon is egyedül voltam a sofőrt leszámítva. De felszállt egy srác. Már a járásáról felismertem. Nem tudom, valahogy az emberek gesztusai megragadnak a fejemben.
*leülhetek?* meglepő kérdés, tekintve, hogy az a kibaszott busz tök üres volt!
*ömm..ja* Hahaha... Ricsi, itt már beszélgetsz velem?
*baj van?*
*nincs* ráhajtottam a fejem az ablakra.
*akkor szomorú vagy?*
*nem* elnevettem magam, csak hogy kiszúrja, nincsen bajom és életvidám vagyok.
*fura....* suttogta.
*néha csak nézem a távolban a városok fényeit, és gondolkodok.* magyaráztam ki magam. Habár nem tudom, miért.
*min?*
*általában arról, hogy milyen lehet alattuk az élet.*
*nem voltál még egyedül este a szabadban?*
*de. Még anno. Csak elköltöztünk és itt nincs rá alkalmam.*
*értem.* látszott rajta, hogy gondolkodik. Majdnem gratuláltam neki, mert nehéz volt kinézni belőle, hogy ő tud ilyesmit is. De -bunkó nem voltom miatt- nem szóltam semmit.
Amikor hazaértem, vacsiztam és most itt fekszek és írom ezt. A tollam mindjárt kifogy, szóval mára ennyi.☺