:))

2024. szeptember 3.
Kedves naplóm!
Ma az új srác mellé ültettek angolon. Kiderült, hogy a neve Ricsi, és az is, hogy béna angolból. Egész aranyosnak tűnt a rossz kiejtését leszámítva. Amikor kimondta, hogy: "hí Marríja", még a tanár is könnyezni kezdett a nevetéstől. Ő pedig szégyellte magát, amitől elpirult. Igen, egész aranyos volt. Tesin beégtem, mert távolugrás volt, de én három az eggybent akartam, de csak 2in1 lett belőle. El is magyarázom: távolugrás, le gátülésbe, és kinyomni a hidat. Hát nekem csak a gátülésig sikeredett eljutnom, mert annyira nevettem a többiekkel, hogy amikor megpróbáltam, visszaestem a parkettára. Jó is volt.☺ Szeretem, ha nevetnek rajtam, de csak akkor, ha én azt direkt úgy akarom, hogy nevessenek. Mondjuk, ha elalszom a hajam, akkor kinevetnek, az már nem esik jól.

2024. szeptember 4.
Kedves naplóm!
Ma nem mentem suliba. Lilussal átmentünk plázázni. Tudom, ez nem olyan dolog, mint amiket szeretek, de ne érts félre, csak nevetni akartunk a cicapicsákon, akik nyálaztak valami magazinban szereplő "álompasiért" meg veszekedtek az utolsó Louis Vuitton /vagy mi a rák/ táskáért. Oh, a netcelebek találkozóját sem hagyhatom ki a felsorolásból. Rajtuk nevettünk a legjobban. Ott álltak a pláza közebén, kétségbeesetten várták, hogy valaki odamenjen velük fényképezkedni xD.
Lilu: Oh, Istenem! Te vagy az a srác ask.fm-ről? *lö visszataszítóan nyávogós, picsás hang. De a srácon látszott, hogy büszke magáraxD*
srác /fogalmam sincs, ki volt/: de! *önelégült fej*
Lilu: kaphatok egy aláírást? *nevet tovább*
srác: tényleg? *meglepetten, mosolyogva*
Lilu: nem! *lö normális hang, és elrohan*
Szép nap. Valahogy igazolnom kell majd, de megoldom.


2024. szeptember 5.
Az osztályfőnököm próbált leoltani azzal, hogy be kéne fejeznem ezeket az egynapos lógásokat. Leszólta a nadrágomat is, csak mert szakadt. Mert ez "nem megfelelő megjelenés az iskolában". Haha... de a r*bancokat nem szólják meg. Szép társadalom.
Lényegében tök jó volt, Ricsi egész nap egyedül volt, amiért sajnáltam is. Odamentem hozzá utolsó óra után és megkérdeztem, hogy jön-e velem ebédelni /csak kedves akartam lenni, nem bevágódni, vagy ilyesmi/, de nemet mondott, é elmagyarázta, hogy nem akarja, hogy bajom legyen belőle, mert látja, hogyan néznek utána a lányok a suliból. Ezt nem egoizmusból mondta, hanem tisztában van vele és kész. Ezzel nem megvédem, csak na.... jobb tisztázni.


2024. szeptember 6.
Szombat!! Oh how much i waited for you!
Ismét Lilussal voltam a belvárosban. Csak őt felvette egy haverja, engem meg otthagyott. Mégis féltem, mert elég zűrös társaságnak tűntek a kocsiban ülők. De mindegy. Lilu nagylány, tud vigyázni magára.
Végül is buszoznom kellett. Egyedül. A sötétben. Csak nyolckor jött busz. A buszon is egyedül voltam a sofőrt leszámítva. De felszállt egy srác. Már a járásáról felismertem. Nem tudom, valahogy az emberek gesztusai megragadnak a fejemben.
*leülhetek?* meglepő kérdés, tekintve, hogy az a kibaszott busz tök üres volt!
*ömm..ja* Hahaha... Ricsi, itt már beszélgetsz velem?
*baj van?*
*nincs* ráhajtottam a fejem az ablakra.
*akkor szomorú vagy?*
*nem* elnevettem magam, csak hogy kiszúrja, nincsen bajom és életvidám vagyok.
*fura....* suttogta.
*néha csak nézem a távolban a városok fényeit, és gondolkodok.* magyaráztam ki magam. Habár nem tudom, miért.
*min?*
*általában arról, hogy milyen lehet alattuk az élet.*
*nem voltál még egyedül este a szabadban?*
*de. Még anno. Csak elköltöztünk és itt nincs rá alkalmam.*
*értem.* látszott rajta, hogy gondolkodik. Majdnem gratuláltam neki, mert nehéz volt kinézni belőle, hogy ő tud ilyesmit is. De -bunkó nem voltom miatt- nem szóltam semmit.
Amikor hazaértem, vacsiztam és most itt fekszek és írom ezt. A tollam mindjárt kifogy, szóval mára ennyi.☺

:)

2024. augusztus 31.
Kedves naplóm!
Azért kezdtem el naplót írni, mivel holnap kezdődik az utolsó tanévem az alapsuliban. Eddig örültem, hogy nem kell többé közéjük járnom, de jobban belegondolva elég nehéz lesz elmenni a megszokott környezetből.
Nagyon izgulok a holnap miatt. Elég zavaros és félelmetes az egész. Sok furcsa dolog történt velem a nyáron, amiket nehéz szavakba önteni. Nem tudnám elviselni, ha bárki megtudná a családomon kívül az igazat. Félek a következményektől. Nevetség és paródia tárgya lennék. Még is hogy néznének rám ezentúl a barátaim?
Rendben, ezen ráérek még gondolkodni. Nem a holnapra kell gondolnom, csak arra, amiért mindenki sajnálkozik: vége a nyárnak!

2024.szeptember 1.
Kedves naplóm!
Azt hiszem, ezentúl minden bejegyzést így kezdek. Olyan sablonos, hogy az már kreatív.
Három óra van, most értem haza évnyitóról. Eléggé rágörcsöltem az egészre. Ebben a mondatban milyen sok 'g' betű volt. Milyen lenne, ha mindent 'g' betűvel kezdenék? Gébzeld Gel Gedves Gaplóm, Gogy gipsz, gesztenye, giliszta, gumilabda, gigantikus góriáspók. Jut eszembe, van olyan, hogy Órás Pók? Mert megnézném, hogy milyen lenne, amikor kisgyerekek éneklik az óvodában, hogy:
 Az ici-pici pókfi a vízköpőbe bújt,
 Az eső esni kezdett és kimosta a fiút,
 De kisütött a....
Pistike: Zsanika, mennyi az idő?
Zsanika: mit tudjam én? Kérdezd a pókot!
Oké, ez béna 'poén' volt, de nézd el nekem, kedves naplóm, hiszen suliból jöttem haza, ilyenkor nem vagyok vicces. Próbálkozni azért még szabad ☺

  Visszatérve a lényegre, csak a szokásos történt ma. Az igazgatónő elmondta a megszokott 20 oldalas beszédét, utána pedig megint egy 20 oldalas tanulságos történetet, amiből soha senki nem érti a tanulságot. /lásd.: az indiánasszony miért dobta vissza a tudás kövét a folyóba?/
   Ami igazából majd' kiszúrta a szemem, az az volt, hogy új diákot kaptunk. Azért mi, mert a 'b'-seknél sok a fiú, és teljes létszámuk van, nálunk meg sok a lány, és a teljes létszámhoz még két ember hiányzik. Vagyis mától csak egy.
   Nem fűzök hozzá túl nagy reményeket, mert megtestesíti a "pawaa" kifejezést. Szóval egész helyes, meg jó a stílusa, de tuti nem egy IQ ninja.


2024.szeptember 2.
Kedves naplóm!
Azt hittem, ez a nap lesz a legkönnyebb, mivel mindenki elmondja a nyári élményeit, még a tanulás messze áll. De nem. Pont, hogy nem a legegyszerűbb kategóriába sorolnám. Mi az, hogy nekem kell körbevezetnem a srácot? Ott van a focicsapat, akik amúgy csak azért fociznak, hogy tegyék az eszüket, nem is értenek a sporthoz. Oké, nem mintha én értenék, de legalább nem csinálok úgy, mintha érteném, miről van szó, amikor eldöntik, hogy tizenegyest kell rúgni valakinek.
   Megint eltértem. Szóval, fel tudod fogni azt az érzést, hogy az új srác mellett sétálsz a folyosón, és mindenkinek ki jön a szeme, mint a csigának, annyira néz felétek? Én csak annyit mondtam neki, hogy ha tud olvasni, akkor csekkolja, mi van írva az ajtókra, tud majd egyedül is tájékozódni. Lehet, szemétség volt tőlem, de nem szeretem az ilyesfajta alakokat.